I.

- Miniszterelnök úr, engedje meg, hogy megköszönjem, hogy telefontársaságunkkal köt mobiltelefon előfizetői szerződést és hatalmas megtiszteltetés nekem, hogy idehívott a Parlamentbe és itt írja alá a szerződést.
- Igazán nincs mit.
- Kérem, ne vegye tolakodásnak, de szeretnék feltenni egy személyes kérdést. Mi nagyon bízunk Önben, de ez a Simicska, most az ügynökvádjával… Miniszterelnök úr, igaz ez?
- Ugyan kérem, szemenszedett hazugság.
- Tudtam! Bocsánat, térjünk is rá a szerződésre. Először kérem válasszon egy jelszót, legalább négy karakter legyen, és olyat javasolok, amit semmilyen körülmények között nem felejt el. Nos, mi legyen az?
- Legyen mondjuk D210.

II.

- Szevasz! Ezer éve nem láttalak! Mi van veled? Még mindig a miniszterelnök sofőrje vagy?
- Már nem... Éppen tegnap rúgtak ki.
- Miért?
- Zoltán Erika miatt.
- Ezt nem nagyon értem.
- Pedig így volt, egy Zoltán Erika szám miatt.
- De mégis mit csináltál? Viktor szemébe néztél és érzelmes hangon belekezdtél a „Szerelemre születtem” című slágerbe?
- Nem, nem, most már tudom, hogy a „Banális történet” című dal miatt volt. Pontosabban azért mert nem tudtam végig a szöveget.
- Még most sem értek egy kukkot sem...
- Az volt a baj, hogy egész nap ezt a számot dúdolgattam, vagyis csak annyit, hogy „Gyere hát, gyere velem, olyan sokat jelentesz nekem...”