- Nem láttalak egy hónapja!
- Tudod, volt egy izgi munkám, amivel végre én is tehettem valamit az országért!
- Mi volt az?
- Személyes ajánlásokat írtam az Alaptörvény elé. Odakörmöltem egy rövid szöveget, Kövér Laci meg aláírta.
- Jól lehetett ezzel keresni?
- Fenéket! Alig 300 Ft-ot fizettek egy példányért... Alig kilencezer jött össze.
- Összesen?
- Hülye vagy? Óránként. De mondom, hogy nem a pénz miatt csináltam. Bocs, de most rohannom kell.
- Hova?
- Személyes ajánlást kell írnom Orbán Viktor kedvenc könyvébe, amit minden középiskolás megkap. Vagy minden nyugdíjas. Vagy minden középiskolás és nyugdíjas. És közalkalmazott és óvodás.
- Kedvenc könyve? Az melyik?
- Az a címe, hogy a „Békéért, népünk boldogulásáért”.
- Ezt ő írta, ugye? Gondolom, azért a kedvenc könyve.
- Nem egészen, szellemi vezetője és példaképe egyik műve.
- Akkor Bíbó!
- Ja, nem: Kádár János.