- Sarolt!
- Igen, apám?
- Gyere le, beszédem van veled!
- Jaj, apa, holnap szombat, ugye nem kell megint békemenetre menni?
- Miért, ha kellene nem jönnél örömmel? Mit tanítottam neked a kötelességről?
- De mindegyiken csak lejárom a lábam! Estére annyira elfáradok, hogy nem lesz erőm elmenni buliba sem!
- Milyen buliba? A magunkfajták nem járnak buliba! Persze, hogy azokkal a befüvezett libsikkel lógj! Aztán meg másnap nem tudsz felkelni és nem érünk oda a misére! Emlékezz a múltkor is mi volt!
- Az nem volt szándékos!
- Hogy lehánytad a tisztelendő urat? Még jó!
- Nem tehettem róla, végig a melleimet stírölte és majdnem ledugta a torkomon az ostyát!
- Nem érdekel! Nem mész sehova! Még csak húsz éves vagy, én vagyok az apád, én tudom, hogy mi jó neked, pont úgy ahogy Orbán Viktor tudja, hogy mi jó a nemzetnek!
- De apa! Olyan ciki az egyetemen, hogy a laptomon a fidesz.hu a nyitólap és a fészbúkon csak Orbán Viktort lájkolhattam Brusch Bence helyett...
- Erről nem nyitok vitát! De nem ezért akarok beszélni veled! Ismered Abdult a sarki gyrososnál?
- Igen, mindig olyan büdös, hogy az utcán lehet érezni a szagát, nem csodálkoznék, ha egyszer nála is a joghurtos öntetben három férfi...
- Csend legyen! Abdul itt ül a másik szobában anyáddal. Ma este neki adjuk a szüzességedet!
- Tessék?
- Abdul nemsokára bejön, te lefekszel, szétteszed a lábad és megtörténik a dolog! Beismerem, hogy nem túl jóképű, de hirtelen nem tudtam jobbat keríteni. Majd befogod az orrod.
- De miért kell megtennem?
- Mert neked ez a szereped a nemzeti együttműködés rendszerében! Tudom, hogy nálunk a családban fel kell állni, ha valaki kimondja a nemzeti együttműködés rendszerét, de én most kivétel vagyok, mert annyira hasogat a derekam!
- De még mindig nem mondtad meg, hogy miért kell ezt megtennem?
- Mert Orbán Viktor megmondta: szélesre tárjuk a kapukat és befogadjuk az arab tökét!