- Takagi szan! Örülök, hogy látlak!
- Nomura szan! Mi ez a nagy mosoly az arcodon? Megjelent egy újabb könyved a génekről?
- Jössz nekem ötvenezer jennel, mert megnyertem a fogadást!
- Milyen fogadást? Nem emlékszem!
- Ne viccelj velem! Volt az a vacsora a magyar delegációval, fogadtunk, hogy be tudom magyarázni annak a zavaros tekintetű magyar miniszternek, hogy a magyarok a japánok rokonai és mindezt egy piros pötty bizonyítja a magyar újszülöttek seggén? Te azt mondtad nem lehet annyira hülye, hogy ezt elhiggye, végül fogadtunk ötvenezer jenben. És most itt vannak a bizonyítékok a laptomon, mutassam?
- Nem kell, hiszek neked. Hozom a pénzt és megígérem neked, hogy nem fogadok soha többé semmiben, ha magyarokról van szó!
- Miért?
- Ismered Yamatót a tokiói egyetemről?
- Az a közgazdász professzor, ugye?
- Igen, ő az. Két évvel ezelőtt Yamatóval is fogadtam ezzel a magyar miniszterrel kapcsolatban.
- De miben fogadtatok?
- Hogy Yamato bead neki bizonyos dolgokat, amikről én határozottan állítottam, kizárt, hogy azokat épeszű ember bevegye...
- Vesztettél?
- Az nem kifejezés! Annyira bevette, hogy még dicsekszik is vele.
- De mégis mi volt az?
- Az unortodox gazdaságpolitika.