- Halló! Imre vagyok.
- Szervusz, Imrém! Csak azt ne mond, hogy elmarad a megnyitó...
- Nem, holnap mindenképp megtartjuk a Nemzeti Galériában. Az egész sajtó arra vár, hogy milyenek lettek az elmúlt 15 év legfontosabb eseményeit bemutató festmények! Pont ezért hívlak. Tudod, ott lesz a miniszterelnök úr és a köztársasági elnök úr is. Egyébként ha minden igaz, a fogadáson Schmitt Pál tárogatózni és/vagy zongorázni is fog.
- Te, még két év és egy egyszemélyes zenekar lesz, simán letolhat egy egész bulit egyedül! Nehéz dolog ez a köztársasági elnökösködés.
- Szóval a megnyitó nem maradhat el!
- Jó, de miben segítsek? A vállalt festményt megfestettem, át is adtam nektek.
- Persze, azzal nincs is semmi baj. Sőt! „Az új Alaptörvény elfogadásának felemelő pillanata” című olajfestmény szerintem az egyik legszuggesztívebb munkád! Ahogy Orbán Viktor felfelé néz a kupolába, ahol Szent István, Horthy Miklós és Antall József derengő alakban, mint Obi van Kenobi, Darth Vader és Yoda a Star Wars végén, feltartott hüvelykujjal mutatják, hogy ez aztán az alkotmány! A földieknek pedig Semjén Zsolti áldást szór. Kijöttek a könnyeim, komolyan!
- Mi a probléma?
- Kéne holnapra egy festmény... Elég lesz egy hússzor harminc centis is, de mindenképpen kell! Az legyen a címe, hogy „Lovasroham 2006. október 23-án”. Ugye meg tudod csinálni?
- Nem lesz egyszerű, de meg. Valami olyasmit képzelek, hogy az azonosító nélküli lovasrendőrök, mint az orkok A gyűrűk urában, rárontanak a védtelen tömegre, ajkukon a „Gyurcsányért” és „Gergényiért” kiáltással, miközben az emberek előtt Orbán Viktor öt méter magas figurája áll, ez jelképezi emberi nagyságát, tudod, kimagaslik a tömegből, és feltartott kezével megállítja a haramiákat! A tömegben ott áll Mária a gyermekkel.
- Wittner?
- Nem, a másik.
- Schmidt?
- Mindegy, valami ilyesmit képzeltem. Nem készült el időre, mi?
- De, azt kell mondjam, sajnos elkészült.
- Sajnos? Mit ábrázol?
- Hát, Orbán Viktort...
- Ahogy, kezét felemelve...
- Nem.
- Akkor mit csinál?
- Dörzsöli a tenyerét.