- Hú, de fáradt fejed van! Otthagytad az Alkotmány módosítások előkészítését és elmentél éjjeliőrnek?
- Ne is kérdezz... Totál kivagyok... Azért mentem jogszabály előkészítőnek, hogy négykor befejezhessem a munkát, erre nincs olyan nap, hogy éjfél előtt érnék haza.
- Durva! De mit kell ennyit módosítani az Alkotmányon?
- Alkotmány? Az régi komcsi szó. Alaptörvény!
- Oké.
- Szóval, figyelj, van ez az Alkotmány, izé, Alaptörvény, namost, ha valamit beleveszünk az Alaptörvénybe, azzal utána már nem lehet kezdeni semmit.
- Egyszerű és nagyszerű.
- Bizony! Ami belekerül az örökre úgy marad, még az Alkotmánybíróság sem nyúlhat hozzá! Ja, és a szocik által felbujtott külföldi szájhősök sem szólhatnak be! Mondjuk, a magyar Alaptörvény így egy kicsit terjedelmesebb, mint a környező országoké, de azért Alaptörvény, hogy mindennek az alapja legyen, nem? Persze, ez nem egyszerű munka.
- Miért?
- Azzal, hogy hosszabb az Alaptörvény, egyre nehezebb a jogszabály belső kohéziójának megteremtése.
- Belső-mi?
- Mondok egy példát. Tegnap hajnali kettőig vitatkoztunk azon, hogy a somlói galuskát a "Legfinomabb magyar édességek" című CMLXVI. Fejezetben vagy a "Leghizlalóbb ételek" című MCCLXIX. Fejezetben soroljuk fel.
- És végül mit tettetek?
- Beleírtuk mind a kettőbe. Végül is ki a franc olvassa az alkotmányt, nem?