- Üdvözlök mindenkit a válságértekezleten! Köszönöm, hogy ilyen gyorsan megjelentetek. Azért hívtam össze az értekezletet, mert a mai Magyar Közlönyben a 2011. évi kétszázadik törvény rossz római számmal jelent meg. Persze, hogy az Index kiszúrta!
- Mindig mondtam, hogy ne csak a Parlamentből tiltsuk ki őket, hanem Budapestről!
- Dolgozunk rajta, de addig azonnal kell találnunk valami jó megoldást mielőtt rohannak Barrosohoz vagy Clintonhoz!
- Schmitt Pál sem szúrta ki? … Most meg mit röhögtök?
- Miért nem mondjuk azt egyszerűen, hogy hibáztunk?
- Micsoda? Jó, hogy nem mindjárt „elkúrtuk!”, vagy „hazudtunk reggel, éjjel, meg este”... A nemzeti együttműködés rendszerének legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem hibázik, mert vezetője mindig jól méri fel a körülményeket és lehetőségeket. Világos? Kérem az ötleteket!
- Adjuk ki újra, a CXCIX-hez egyszerűen írjunk hozzá egy I-t, 199 + 1 az mindjárt 200!
- Egyéb?
- Nevezzük át a törvényeket. Legyen mindegyiknek arab száma!
- Ez túl nagy macera.
- Várjatok, mit szoktunk csinálni, ha valamin változtatni akarunk, de az valamilyen szabályba ütközik?
- Hát persze! Megváltoztatjuk a szabályt!
- Ez lesz az! Egyszerűen csinálunk egy törvényt, hogy mától a római 200 írásban CXCX! Ha a rómaiak pampognak, legfeljebb beleírjuk az Alaptörvénybe.
- Nem is kell bonyolult jogszabály, két paragrafus, azt kész. Tóni reggel tízre beadja, a képviselők meg megszavazzák a szilveszteri frakcióebéd alatt a leves és a marhapöri között. Pali egykor aláírja és kettőkor hatályba lép. Mi legyen a címe?
- Mondjuk „A római kétszáz unortodox írásmódjáról”?
- Ez jó! De mi lesz a száma? Ez ugye akkor a kétszázegyedik törvény?
- Igen. Nos, a száz az C, aztán az ötven az L, meg négy X és V-ből...
- Nem! Hülye vagy? Négy L! Négyszer ötven az kétszáz, meg egy I!
- Van egy ötletem. Legyen egyszerűen a 2011. évi utolsó törvény!