- Miniszterelnök úr! Foglaljon helyet! Megkínálhatom egy pohár kólával? Garantálom, hogy friss!
- Nem kérek, köszönöm, kinn az újságírók előtt már annyit ittam, hogy belevásik a fogam. Szó szerint.
- Én se gondoltam komolyan! Na, itt ez a kisüsti, ezt kóstolja meg!
- Ezt nevezem! Ha vezérigazgató úr azért akart négyszemközt beszélni velem, mert ki akarja kérni a véleményem arról, hogy mit csináljon a cég a felesleges pénzével, azt mondanám, hogy szponzoráljanak egy focicsapatot! Nekem tulajdonképpen mindegy, hogy melyiket. Egyébként a Videoton mezén rengeteg hely van még.
- Nem, egyáltalán nem erről van szó, nem vagyunk hülyék, mi itt a cégnél úgy mondjuk, hogy nem pepsisztünk be, hogy egyetlen forintot is a béna magyar fociba fektessünk!
- Akkor csak nem azt akarja mondani, hogy kevesebb...
- Nem, mi tartjuk magunkat a megállapodáshoz. Illetve még kérnénk valamit.
- Mi lenne az? Elmondom a jó multi – rossz multi dumát, szétadóztatjuk az energiaitalokat, mi kell még?
- Mindössze egy apróság: egy adott piros alapon egy kis fehér Coca-Cola felirat. Miniszterelnök úrnak csak egyetlen szavába kerül.
- Mit kell tennem?
- Csak módosítani az Alaptörvényt.