- Hivatott, uram?
- Igen, kérem… hozzon… egy pohár vizet.
- Semata úr, jól van?
- Igen, csak nem bírom abbahagyni a röhögést. Most olvasom Martolcsy György levelét Magyarországról.
- Mit akar? Megint valami forradalmi ötlet? Mert akkor azt mondom, hogy a magyarok ötleteitől ments meg Uram minket!
- Be akar vezetni egy magasabb 35 %-os áfa kulcsot a luxustermékekre és azt kéri terjesszem ezt az uniós pénzügyminiszterek tanácsa elé.
- Van ennek a bevezetésnek valami akadálya?
- Elvileg? Nincs, ha a pénzügyminiszterek támogatják.
- Akkor ez jó ötlet, fizessenek csak a gazdagok! A Jaguárok, aranyórák és a fényűző termékek után. De mi ebben a vicces, ha nem sértem meg?
- Hát, Matolcsy felsorolja, hogy náluk mi fog ebbe a körbe tartozni…
- Gondolom a méregdrága autók, tévék...
- Nem egészen, annál inkább a pékáruk, tejtermékek és húsfélék. Legalábbis ami drágább, mint a csirkefarhát.
- Csirkefarhát?
- Igen, azt írja, a magyaroknak minden drágább hús már most is luxus.
- De nem lesz ebből náluk nagy felháborodás? Mégis a kenyér...
- Á, szerinte van egy olyan tehetséges szóvivőjük aki meg tudja magyarázni, hogy ez az egész emberek érdekében van, és tulajdonképpen még jól is járnak, hiszen néhány alapvető fontosságú termék áfáját viszont leviszik nullára.
- Miket?
- Hát, a focicipőkét, mezekét és focilabdákét.