- Hahó, megjöttem!
- Attila, te vagy? Szia! Jézusom milyen nyúzott vagy. Amikor megismertelek egy fiatal d'Artagnan voltál, most meg… Kell neked ez a pártelnökség?
- Kell hát. Ki vezetné az ellenzék legnagyobb pártját, ha nem én? Láttál a tv-ben?
- Igen, mutatták a déli híradóban ahogy ledaráltad Feri borítékját az öszödi kiszivárogtató nevével. Te figyu, mondd már el, megnézted?
- Nem, nem érdekel a múlt. Mindenkinek meg kéne értenie, hogy Gyurcsány és Orbán a múlt! Én vagyok a jövő! Én miniszterelnök leszek, nem Feri postása! Tényleg, jött levelem?
- Igen, de előtte mondanom kell valamit.
- Mit, drágám?
- Én egy ideje… Hogy is mondjam? Szóval... félrelépek…
- Nem hiszem el. Hogy voltál képes? Ennyi év után! De mégis, kivel?
- Szanyi Kapitánnyal…
- Vele? Pont vele?
- Igen, ő olyan sármos és érett férfi. És olyan okosakat mond, amit az egyszerű emberek is megértenek!
- Erre inkább nem mondok semmit. De miért mondtad el pont most?
- Az az igazság, hogy egy hete Feri véletlenül ránk nyitott...
- Hol voltatok?
- Hát, én a szóvivői pulpituson, a Kapitány pedig...
- Elég! Nem akarom tudni a részleteket!
- Szóval Feri másnap félrehívott és közölte, hogy ez nem tisztességes veled szemben, ezért vagy elmondom vagy megírja neked. Egy hetet adott. Azt hiszem, ma meg is jött a levele...
- Meg akarom nézni! Kérem!
- Tessék...
- ...
- Attila, most meg mit nevetsz? Ez egyáltalán nem vicces!
- Érdekel még, hogy Feri szerint ki szivárogtatta ki az öszödi beszédet?