- Jó napot! Kovács Etelka tanárnő?
- Igen, én vagyok, de honnan tudja a nevem? És miért jött ide a lakásomra?
- A múlt héten írta alá a nyilatkozatot az iskolában, hozzájárul ahhoz, hogy az új állami telefontársaság, a Turultel üzletkötője felkeresse otthonában!
- Tényleg aláírtam valamit... Bár az igazgató azt mondta, hogy nem lesz semmi következménye. Ha már eljött, mondja el mit akar!
- Ahogy említettem a Turultel képviselője vagyok, szeretném meggyőzni, hogy cégünktől vegyen egy új vezeték nélküli távbeszélő egységet! Most Puskás Ferenc net csomaggal! Villámgyors, higgye el!
- Egy új mobilt?
- Nem mobil, most mondom, hogy ez vezeték nélküli távbeszélő egység!
- Mi a különbség?
- Pont annyi, mint a Moszkva tér és a Széll Kálmán tér között.
- Milyenek a percdíjak?
- A magyar emberek érdekében nálunk nincsenek percdíjak...
- Ez szuper!
- …másodperc díjak vannak. Alig 4 Ft. másodpercenként!
- De az 240 Ft. percenként! Nem sok az egy kicsit? Nyugdíj előtt álló tanárnő vagyok.
- Sok? Az magának semmi, hogy a mi cégünk száz százalékig magyar frekvenciát használ, nem valami vietnámi szart? És azt tudja mi lenne a körzetszáma?
- Gondolom, nulla-hat tíz, vagy valami ilyesmi.
- Fenéket! Nulla-hat kétharmad!
- Köszönöm, azt hiszem nem kérem. Tudja, én csak az unokáimat hívom, arra meg pont jó a mostani mobilom. Ne haragudjon, remélem, nem baj, hogy feleslegesen látogatott meg.
- Nem, egyáltalán nem. Ha jobban belegondolok, magának tulajdonképpen egyáltalán nem kell telefon. A jövőben úgyis sokkal több időt tud az unokáival tölteni.
- Igen, még pár év és nyugdíjba megyek, már alig várom.
- Nem erre gondoltam. Hétfőtől nem kell mennie dolgozni.