- Gabikám, várjon egy kicsit!
- Csókolom, Marika néni.
- Gabikám, hadd kérdezzek valamit. Magukhoz jött éjfél körül a mentő?
- Igen, sajnos hozzánk.
- Csak nem a Lenhardt bácsihoz? Mennyi idős is az öreg?
- Várjon, 1975-ben született, akkor most 74. Hozzá kellet mentőt hívni, bizony. Képzelje, tizenegy körül hívtam őket, amikor vége lett a meccsnek, de csak egy fél óra múlva értek ki. Azt mondták a mentősök, hogy az ünneplő tömegtől nem lehetett közlekedni, az egész város fel volt bolydulva.
- De mi történt? Az biztos, hogy magának való ember volt, csak a mormogását lehetett hallani, amikor csoszogott a folyosón. Már megbocsásson Gabikám, hogy ezt mondom, de nem volt százas szegény, de ezen kívül nem tűnt betegnek. Valamelyik nap is a rohadt zsidó kukásokat szidta a lépcsőházban, mert kiborították a kukát, pedig szerintem csak a Martonffyék kisebbik fia volt, annak még a szeme se áll jól!
- Tudom, Marika néni, teljesen igaza van. Nem volt százas szegény, ahogy tetszett mondani. Tudja, amikor az eltartási szerződést kötöttük, nem is sejtettük, hogy miért hagyta el a családja és miért fordultak el tőle a gyerekei. De aztán rájöttünk, egyszerűen nem bírták elviselni az állandó zsidózást, pedig gondolom ők ebben nőttek fel. Mit mondjak, mi is alig bírtuk, ha hideg volt a kávé, a rohadt zsidók miatt, ha esett a hó télen, a rohadt zsidók miatt, ha sütött a nap nyáron, a zsidók miatt, amikor Svájcban bevezették a forintot, persze, hogy a zsidók miatt. Még azért is a zsidókat okolta, hogy nem működött már a..., tetszik érteni.
- Értem, értem. Az én Lajosom meg mindig engem okolt, isten nyugosztalja.
- Tudta, Marika néni, hogy 2010 és 2014 között országgyűlési képviselő volt?
- Hogyne tudnám! Én még emlékszem is rá, nem volt az olyan régen, csak harmincöt éve. Mondjuk maga, Gabikám, nem is élt még akkor, így nem is emlékezhet.
- Hát, 2011-ben születtem, ezért tényleg nem emlékszem.
- Na, elmondom: volt ennek egy pártja, úgy hívták, hogy Jobbik. Egyszerű emberek voltak, mint egy faék, de azt gondolták, hogy ha minden szavuk elé odateszik, hogy magyar, az majd tetszik az embereknek. És képzelje, tetszett is, legalábbis azoknak akik büszkén hirdették a magyarságukat, mert másra nem nagyon tudtak büszkék lenni, azért meg, ugye, nem kellett tenni semmit, azt kapták. Nem jöttek rá, hogy nem attól magyar valaki, ha kihirdeti magáról, hanem ha tisztességesen él és dolgozik, de nem is akarok itt hegyibeszédet tartani erről. Szóval ez a Lenhardt, akkor persze még férfi volt, úgy értem fiatal férfi, gondolom még működött is, tudja, nem bírta visszafogni a zsidózását, és ez már a pártjának is kellemetlen volt, ezért csendben megszabadultak tőle.
- Aztán mi lett ezzel a párttal? Nem is hallottam róla.
- Nem került bele a történelemkönyvbe, ez tény. Egyik vezetőjéről, nem is tudom, talán 2018-ban lehetett, kiderült, hogy egy férfival él, a másikról, hogy származása szerint valójában zsidó, meg volt valami drog ügy is, ha jól emlékszem, szóval lassan elpártoltak tőlük a híveik. De ez egy régi történet. Azt mondja meg Gabikám, mi történt tegnap este?
- Nem is tudom. Néztük a meccset a férjemmel meg a gyerekekkel, még Lenhardt bácsi is kijött és nézte velünk, amikor vége lett elköszönt, elindult a szobája felé, aztán, hogy Arany János szavaival éljek, „Hazament s nekiállt otthon a hajának, Nekiesett tépni, homlokát öklözni: Csak lesték a szolgák, hogy kell-e már kötözni”. Szóval, nem csillapodott, mentőt kellett hívnunk hozzá.
- Gabikám, ez a maga műveltsége, fantasztikus! De ennyire felizgatta a meccs? Milyen meccs volt az tulajdonképpen? Tudja, engem nem érdekel a sport, nem is nézem soha.
- Nem hallott róla, Marika néni? Az egész ország erről beszél. Tegnap este Párizsban az MTK kettő egyre megverte a brazil Sao Paulo csapatát, ezzel megnyerte a 2049-es Bajnokok Világ Ligáját! Ez a legnagyobb siker, amit egy klubcsapat elérhet! Nagyon izgalmas meccs volt, a 89. percben lőttük be a győztes gólt. Még én is végignéztem, pedig én sem szeretem a focit.
- Ezt nem bírta elviselni az öreg? Tényleg zakkant szegény. Most hol van?
- A pszichiátrián. Bementem vele én is a mentővel, mégiscsak mi állunk hozzá legközelebb, akármilyen is.
- Hogy bírja?
- Egész jól, azt mondja egy régi ismerőse fekszik a másik ágyon, valami Novák bácsi.