- Hazaértem!
- Nagyon jókedvű vagy! Mi történt?
- Képzeld, ma hivatott a köztársasági elnök úr!
- Ugye nem azért, mert a gyerek ott volt az Operánál? Remélem, mondtad, hogy fiatalság bolondság, meg a mi Pistink tőlünk ugyan nem hall itthon olyat, hogy „Viktor, takarodj!”
- Csitujjá má! Hadd mondom végig!
- Nem a gyerek miatt vót, na. Fél tizenkettőkor megjelent a konyhában a Kabinettiroda vezetője és azt mondta, hogy a köztársasági elnök úr, mi magunk között csak úgy híjuk, Pál Elnök Úr, szóval, hogy vár engem a dolgozószobájában, mert négyszemközt akar beszélni velem! Képzelheted! Felmegyek, ott vár a Pál Elnök Úr, azt mondja: üljek le és kérek-e egy teát vagy kávét!
- Jézus, mit akart?
- Csak megkérdezte mi lesz a menü a bolgár ünnepségen.
- Milyen bolgár ünnepségen?
- Pál Elnök Úr tart egy ünnepséget, amin Nikolaj Georgiev lányának ünnepélyesen visszaadja a disszertációt, amit kölcsön vett.
- Az újságok azt írták, hogy lopta!
- Hogy lopta volna? Te is mindent elhiszel, amit a liberálkomcsi lakájmédia ír? A Pál Elnök Úr nem lop, egy ilyen fess ember, aljas rágalom! Mindössze kölcsönvette egy kis időre annak a bolgárnak a művét, most meg visszaadja a lányának, ahogy illik.
- De mi lesz az ő doktorijával? Lemond róla?
- Miért mondana le? Ír egy másik disszertációt és el van rendezve a dolog! Egy köztársasági elnöknek ez meg se kottyan!
- Tőled csak ennyit kérdezett? A menüt?
- Mit kérdezett volna, te? Hogy hogyan járjunk túl az IMF eszén? Vannak arra okos emberek, nem kellek én oda. Utána még beszélgettünk egy kicsit, mondta, hogy nagyon régen vagyok már a konyhán, lassan ideje lenne, ha én lennék a főnök. Képzeld, még azt is tudta, hogy húsz évig Vietnámban éltünk!
- Nahát!
- Magyarország első embere! Így ismeri a családot! Mondtam neked, hogy sokra visszük még! És kért is tőlem valamit, azt mondta ez nem munka, csak egy baráti kérés! Baráti, érted?
- Mi az?
- Csak annyi, hogy fordítsam már le Nguyen Thong – Az újkori olimpiák szervezésének alapvető kérdései című tanulmányát.
- És te?
- Mondtam, hogy még ma este nekiállok. Csak tudnám, hogy mire kell neki. 

Szerző: Fabrizio Moro  2012.01.13. 22:30 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kepzeltriposzt.blog.hu/api/trackback/id/tr593543755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása