- Nagyon sajnálom, amit mondanom kell, de mégsem ön nyerte el az állást. Nem ön lesz Budai Gyula titkárnője!
- De a telefonban még annyira biztatott! Azt mondta kiváló az önéletrajzom és én vagyok a legesélyesebb jelölt... Mit változtatott meg a személyes találkozás?
- Nézze, együtt jöttünk a liftben, emlékszik?
- Ne haragudjon, de nem figyeltem az embereket, annyira izgultam a felvételi beszélgetés miatt, az a puki, csak úgy kicsúszott...
- Maga volt? Mindenki arra a dagadt Hortobágyira gyanakodott az informatikáról. Na, mindegy. Nem ez volt a baj. Maga zenét hallgatott, pontosabban Gangxta Zoleet.
- Igen, engem az ő zenéjük nyugtat meg. Sajnálom.
- Hadd tegyek fel egy intim kérdést! Mit néznek meg önön a férfiak először?
- Hát, nem tudom. Na jó, tudom: a melleimet, aztán a bátrabbak megkérdezik, hogy igaziak-e.
- Egyébként igaziak?
- Azok hát!
- Bocsánat ez nem tartozik a tárgyhoz, csak kíváncsi voltam, szóval érti már?
- Dehogy értem!
- Figyeljen, reggel jön be dolgozni, hallgatja a zenéjét, összefut a liftben Budai Gyulával, az meglátja magát, utána meg pokollá teszi az egész napunkat.
- De miért?
- Mert olyan jut magáról eszébe, amit pár napja ki sem lehet itt mondani.
- Mi az?
- Nem mondhatom ki.
- Csak súgja ide a fülembe!
- Dinnye kartell.