- Halló! Szia, Zsolt!
- Szia, Drágám!
- Nem is mondtad reggel, hogy Oroszlányba mész.
- Kiment a fejemből. A Trianon Emlékmű avatására hívtak.
- Csak azt akarom elmondani, hogy már öten hívtak, hogy gratuláljanak az oroszlányi beszédedhez! Mindenkit lenyűgöztél, főleg azzal a résszel, hogy azért következett be a tragédia, mert egy alkalmatlan szerencsétlen vezette az országot és "külső ellenségeink csak akkor tudnak legyőzni, ha a belső hazaárulók hátba tudják szúrni az országot. Nem szabad megengednünk, hogy az ország élén olyan figurák állhassanak, mint Károlyi Mihály vagy Linder Béla. Az önök fantáziájára bízom, hogy az aktuális hasonlatot továbbvigyék." Ez … nagyon … szívhezszóló volt!
- Te sírsz?
- Igen, kicsit…
- Ennyire meghatódtál?
- Igen, mert mindig is tudtam, hogy őszinte ember vagy és te leszel az első - és attól tartok az egyetlen - ebből a kormányból, aki elismeri a hibákat és kimondja a fájó igazságot!