- Fiam, gyere közelebb! Jó, ott állj meg, nehogy lelőjön egy idegesebb testőr. Nagyon gyengének érzem magam, most mégis vidékre kell utaznom, ráadásul vonattal... Rossz érzésem van, ezért akarok beszélni veled. Ha ez lenne az utolsó utam és nem térnék vissza, ne felejtsd, benned van minden remény. Egyetlen, de nagyon fontos dolgot hagyok rád. Tudod, hogy mi az?
- A napszemüveged, apám?
- Hülye! A hitet, fiam! A hitet abban, hogy szabadságharcunk végül győzni fog!
- De azt láttam Svájcban, hogy a világ megvetéssel beszél rólunk. Azt mondják, hogy diktatúrát építünk és gazdaságunk egy kudarc...
- Kudarc? Aljas hazugság, én nem látok semmilyen kudarcot, csak az irigység beszél belőlük! Irigylik a sikereinket. Nézd meg hová repített minket az unortodox gazdaságpolitika! Éheztél te valaha? Szenvedtél hiányt bármiben? Na ugye! Vagy egyáltalán, láttál te valaha éhezőt ebben az országban? Ugye, hogy nem!
- De akkor miért nem követ minket senki az úton, apám?
- Mindig mondtam, hogy olvasd világsajtót! A magyarok neked smafu?