- Uram, hű szolgád eljött, ahogy parancsoltad!
- Mózes, nagy feladatot bízok rád, mert te vagy a legjobb emberem!
- Készen állok, Uram!
- Látod azokat a kőtáblákat? Azt hiszem odatettem őket a bokor alá. Azokon vannak az én törvényeim, le kell vinned a hegyről, nem lesz egyszerű, mert rohadt nehezek, és ki kell hirdetned az én népemnek. Ezután e törvények szerint kell élnie minden hívőnek, még akkor is, ha kereszténydemokrata, amíg világ a világ!
- Keresztény-demo-kik?
- Hogy magyarázzam el? Te úgy mondanád: farizeusok. De vissza a törvényekhez!
- Hányról van szó, Uram? Tudod, a derekam...
- Nem kell félned, mindössze tíz parancsolatról van szó!
- Értem, már indulok is, hogy beteljesítsem az akaratodat!
- Mózi, izé, kérhetek még valamit?
- Rendelkezz velem!
- Hagyd ezt, most négyszemközt vagyunk. Figyelj, átnéznéd, tudod, mégiscsak amíg világ a világ...
- Persze, nos, „Ne gyilkolj!", igen, „Ne lopj!", rendben.... Igen, megvan mind a tíz.
- Na? Mi a véleményed?
- A „Ne lopj!" egy „j"...
- Bocs, nem volt rajtam a szemüveg. De egyetértesz velük?
- Igen, jók lesznek ezek, az általános emberi erkölcsi értékek zanzásított formában. Mondjuk, azért az egyiket nem értem.
- Melyiket?
- Hogy miért kell bele a „Ne plagizálj!" Ilyen a te elveid szerint élő keresztényizének eszébe sem jutna!
- Azt mondod? Kicseréljük?
- Hát, nem lehetne inkább kilenc?
- Kilenc? Hogy néz már ki kilenc? Miért nem mindjárt hét? Vagy éppen nyolc? Tíz lesz és kész!
- Értem, Uram, kérlek ne villámolj, legyen tíz! Így jobban is hangzik.
- Szerintem is. De mi legyen a „Ne plagizálj!" helyett?
- Nem tudom? Talán a „Ne légy demagóg!"
- Francokat, egy kereszténydemokrata hogy lenne már demagóg? Legyen a „Ne paráználkodj!"
- Basszus.