- Lázár.
- Jó napot kívánok, én az ERSTE Bankból...
- Jaj, ne! Valami kedvezményes hitelkártyát akar rám sózni, ugye? És most azt fogja mondani, hogy a velem folytatott beszélgetést rögzítik. Figyeljen jól, engem ilyen ajánlattal maximum Genfből kereshetnek...
- Nem, nem, én Jelasity Radovan elnök-vezérigazgató vagyok és a minap öntől kapott levél miatt telefonálok.
- Ennek örülök, nyilván a levélben foglalt jogi érveléstől egyszerűen egy hang sem jött ki a torkukon! Mondjuk ilyen névvel, Pákozd után, még jó, höhö.
- Nem, hang az jött, igazság szerint az egész Jogi Osztály úgy röhögött, hogy a kollégáknak kicsordultak a könnyeik. A legjobb az a rész, amikor kifejti, hogy az egész helyzet tulajdonképpen a mi hibánk.
- Így is van.
- Ebbe ne menjünk bele. Azt szeretném közölni önnel, hogy az igazgatóság elfogadja a levélben foglaltakat. Önöket ismerve többet is veszthetünk, mint ez a pár milliárd. Van azonban egyetlen feltételünk.
- Nézze, nekem nem szoktak feltételeket szabni, sőt inkább én szabom azokat, de most az egyszer kivételt teszek. Persze, csak ha nem szab valami lehetetlen feltételt!
- Csak annyit kérek, hogy mondja ki, még írásba foglalnia sem kell, most mondja ki nekem, hogy „Kérem szépen”, esetleg „Legyenek szívesek”. Válasszon nyugodtan.
- Tudtam, hogy lehetetlen feltételt támaszt, na viszlát!