- Halló, Viktor! Silvio vagyok!
- Ciao! Mi a helyzet? Kéne a Milánba egy gólerős csatár?
- Majd azután legyen ekkora arcod, ha a Videoton hétszer megnyerte a Bajnokok Ligáját! Képzeld, láttam Brüsszelben egy listát.
- És mi közöm hozzá?
- Csak annyi, hogy az én nevem után közvetlenül a tiéd következett...
- Hú, az nem lehet! Ki lenne helyettem? A szocik? Azok lassan olyan öregek, hogy az MSZP-t is MSZMP-nek mondják. Vagy a Jobbik? Azokat bármikor hazazavarom két pofonnal. Vagy az a néhány virágkedvelő bölcsész? Különben is, a haza nem lehet ellenzékben!
- Azért csak vigyázz, ifjú tanítványom!
- De mit tehetnék?
- Kezdetnek talán visszahívhatnád az IMF-t.
- Azt nem lehet!
- Miért ne lehetne?
- Mert azt mondtam, hogy ha ők jönnek, én megyek. És köztudomású, hogy sosem hazudok.
- Jaj, ti magyarok, a legnagyobb poént is olyan faarccal tudjátok benyögni!
- Ki kéne találni valamit! Nincs valami ötleted, Silvio?
- Mondd azt, hogy Zsoltnak álmában megjelent Santo Stefano Numero Uno és mennydörgő hangon követelte, hogy hívjátok vissza az IMF-t.
- Hát ezt talán még a KDNP szavazótáborát alkotó ötven ember sem hinné el.
- Tudod mit? Akkor példálózzatok velem. Mondjátok, hogy alkalmazkodni kell a változó körülményekhez, mert például ki gondolta volna két hete, hogy összeomlik a Berlusconi kormány?
- Ez az! Ez jó lesz!
- De nem is ezért hívlak! Viktor, nincs meg neked véletlenül a Bódi Sylvy száma?