- Hallo, Angela vagyok.
- Nem ismerek semmilyen Angélát, szerintem rossz számot hívott.
- Orbán úr! Angela Merkel vagyok Németországból.
- Merkel asszony! Mindig nagy örömmel hallom Németország vezetőjének hangját. Az ön nagyszerű országa mindig is Magyarország legfontosabb stratégiai szövetségese volt.
- Volt?
- És lesz mindig a jövőben.
- Ennek örülök. Orbán úr, mi jut önnek eszébe, ha azt mondom: Románia?
- Csakis Erdély. Gyönyörű hegyek, tiszta folyók...
- Várjon, segítek: Tusnádfürdő.
- Nagyon szép hely, bár néha a medvék egészen...
- Szabadegyetem?
- Az nagyon jó! Igazi keresztény konzervatív buli! Egyszer el kell jönnie! Van minden, színházi sátor, koncertek...
- Szóval koncertek... Előadások vannak?
- Igen, említettem, hogy rengeteg színházi...
- Várjon, nézzük, idézek: „a régi nyugati életmód fenntarthatatlan, rövidesen összeomlás következik be”, „régi meghaladandó reflex a Nyugat követése, hiszen a magyarok már egy-két lépéssel az európai nemzetek előtt járnak”, „nem kell sajnálni a hanyatló nyugatot, mert az a világ börtön, kényszerlakhely volt Magyarország számára”, és még sorolhatnám. Ha ránéz a térképre, ön is láthatja, hogy Magyarország legfontosabb stratégiai szövetségeseként, éppen a hanyatló nyugatról telefonálok...
- Hát, igen, ezek mintha az én beszédemből lennének, de biztosíthatom, hogy pusztán a balliberális média ferdítéséről van szó, de ha kívánja szívesen elküldöm a hiteles fordítást.
- Gondolom, pont mint a médiatörvénynél. Magyarországnak végre el kellene döntenie hova akar tartozni. Ha jól emlékszem, nem az Európai Unió akart csatlakozni Magyarországhoz.
- Nem, de tavaly a választásokon az emberek kétharmada forradalmat hajtott végre a szavazófülkékben, amelynek következtében például megvédtük a nyugdíjakat...
- Az a szőke Barbie is pont ezt ismételgette... Nézze Orbán úr, döntsék el végre, hogy hova akarnak tartozni, a nyugati civilizációhoz vagy kelethez?
- Kérem, ez nem is kérdés, egyértelmű, hogy Magyarország a nyugathoz tartozik.
- Biztos ez? És ugye nem fogom a következő beszéde után azt olvasni az újságokban, hogy a kötekedő Angela Merkelnek is kiosztott néhány sallert?
- Kikérem magamnak, én sosem hazudok. Most bocsásson meg, de mennem kell.
- Hova?
- Kezdődik a kínai nyelvórám.